Eszembe jutott néhány "érdekes" eset.

1. Patkány vadászat. Rubin étterme mögött volt egy hátsó bejárat, ahol az árut hozták be és a szemetet vitték el.
Szemét, halomba szórtak mindent.
Moslék, volt egy kisebb tégla bódé amiben műanyag hordókban a fáradt olajat és a moslékot tárolták. Itt rendszeresen előfordultak alkarnyi patkányok.
Nincs is jobb az erjedő moslék szagánál. Imádom a reggeli erjedő moslék szagát.

2. Egér vadászat, egerek néha be is jöttek. Főleg a cukrász raktárba, ebben a raktárban tárolták a száraz árút (liszt, cukor, stb.) . Itt előfordultak egerek.
Volt egy érdekes eset, Ultrahang (az egyik kézi lány) visít, mindenkinek vérzik már a füle. Megkérdem mi történt, visítva elhebegte, hogy amikor lisztet hozott rálépett egy egérre és agyonnyomta.

3. Csótányok rubinban. Nagyon sok bajunk volt a csótányokkal. Rendszeresen kértünk irtást, az irtás drágaságára hivatkozva nem volt irtás.
A gond az volt, hogy mindenhol ott voltak, falon, plafonon, gépekben, asztalokban, asztalok alatt... Igazán élvezetes volt úgy dolgozni, hogy a hajamba potyogott a csótány meg az ételbe amit készítettem.
Egy példa, paníroztam húst, kb. 50 db-ot. Úgy kb. 30-40 tojásba esett bele 1-2 csótány. És igen, itt is egy "kisebb" vita alakult ki köztem és a fillérbaszó sötét paraszt főnök köztem, mert én kiöntöttem a fertőzött tojást, az már fertőzöttnek számít.
Egy másik szakáccsal karöltve elkezdtük irtani a csótányokat. Kemotox+öngyújtó elég hatékony volt de csak kis területeken, plusz az égő csótányok árasztottak el minket amikor a plafonon lévő neon búra alá csapattuk a rögtönzött lángszórót. Mindezt létráról.

4. További érdekesség, hogy a bálterem az egy régi mélygarázsból lett kialakítva. 0 ablak, a betont leterítették egy bársonynak tűnő padló szőnyeggel. Elég igénytelen. Plafonon meg futottak a víz csövek, szennyvíz csövek, kábelek, stb. Szennyvíz cső el volt repedve, vendég fejére meg csöpögött a fosvíz a körasztalnál. És minket basztattak e miatt, a konyhát. Ja igen, merthogy a szakszerűen úgy kell minden nap felmosni, hogy slaggal végig kell csapatni az egész konyhát aztán felmosni a célszerszámmal. Ez sajnos nem működött mert évek eldugult a konyhában lévő összefolyó, amit meg kellet volna már csináltatniuk. Ja igen az drága.

5. Az igényes felszolgálók. Többször előfordult, hogy jött hátra a felszolgálónak csúfolt szardarab és verte a mellét, hogy milyen ügyes és rafinált módon baszta át a vendéget. 
Néhány példa: drága borosüvegbe kannás borból töltött nem annyira drága bort ezt adta a vendégnek. A "hasznot" zsebre tette.
Whisky-vel ugyanez, olcsó whisky-vel töltötte újra a "drága" üveget. A drágát azért emeltem ki mert a rubinban akkor a chivas regal volt a legdrágább (az a papírdobozos szutyok), nagyon odavoltak magukért, hogy ők tartanak chivas-t . Nem egy jó pia.

6. Sörök. Igen volt üveges meg csapolt. 5 csillagosnak hazudott szállodai étterem tartott gössert meg tréhert. Kurvára nagy ászok vagytok. (Akkori főszakács rendszeresen rájárt a gösser készletre)
6.1 A főszakács, egy alkoholista vidéki suttyó sötét sunyi bunkó. B+, k.anyád, stb. csak így tudott kommunikálni, plusz rendszeresen be volt baszva. A hús készletet rendre lopta haza. Az alkohol készletre rájárt. Nem egyszer fordult elő, hogy délelőtt 10-re már részegen jött be vidékről kocsival. 
Főzni kb . annyira tudott mint egy átlag ember aki tud főzni de eléggé gusztustalan módon. Pl. sütött több szelet húst, kézzel megfogta a sült húsokat egyenként és minden egyes hús után lenyalta a kezét. A sötétségét úgy kompenzálta felfelé, hogy csontig benyalt a vezetőség felé. Jelleme miatt egyféle képen lehetett nála érvényesülni, be kellet nyalni nála a meleg szarig (nem is voltam ott sokáig).

7. Utolsó kis érdekesség, inkább vicces történet. 30 L-es lábasba egyszer az egyik szakács úgy bele oda égette a főt rizst, hogy nem lehet elmosni az edényt. Ilyenkor egy ÉRTELEMeS vezető azt mondja, hogy ok ez kuka. De nem a rubinban, elvitették az alumínium lábast a műszakosokkal , flexxel kiköszörültették velük az oda égett dzsuvát.

Gastro Paraszt

(Érdemes megjegyeznem, hogy ezek az élmények 15 évnél távolabbiak. Most nem tudom mi a helyzet ott. Feltételezem, hogy nem sok minden változott.)

Nem emlékszem a nevére , rég volt.

Családi vállalkozás, ismerős ajánlott oda, bár ne tette volna. Tipikus út szél kocsma + konyha.
Már az információ is érdekes volt, kisegítő szakácsot kerestek. Amikor leértem, mondták, hogy a fő szakács felmondott, szóval én leszek az. Mondom most végeztem a szakács sulival. Mindegy hagyjuk is.

Tehát, koszos rendezetlen konyha, honfoglalás korabeli berendezés , stb.
Az udvaron a fagyasztó láda benne minden szar amit nem szabadna fagyasztani. Legérdekesebb amit találtam a fagyasztó ládában az a paprika és paradicsom fel karikázva, több tacskós kék csíkos bevásárló szatyorba bele téve és úgy fagyasztva. Először is a zöldségnek nem tesz jót ha le van fagyasztva mert magas a víz tartalma és a víz ha megfagy ki kristályosodik és a zöldség állaga romlik. Másrészt magas a fertőzés veszély a magas víz tartalom miatt is. Ha látta volna az ÁNTSZ-es ellenőr ott helyben faszra húzzák az idiótát. Ja igen mert jött a telefon előre, hogy melyik nap fognak jönni, persze akkor nagy pánikban kibaszatta velem az összes szaros fagyasztott zöldséget. Nem jött végül, de legalább eltűnt a zacskós fagyasztott fos.
Akkor nézzük a higiéniát. Ez egy kisvendéglő, ahol a tulaj rendszeresen a meleg szarig benyalt a vendégeknek (főleg németek voltak), és elvárta, hogy 10 perc alatt dobjam össze a rendelt ételt.
Ennek az lett az eredménye, hogy a főnök asszony bejött a konyhába "besegíteni" húst sütött stb. Ja igen nagyon pörgött, leejtette a nyers húst a földre meg leborított pár dolgot. Ezzel nincs is baj legjobbakkal is előfordul, hogy a pörgésben történik néhány baki, de ilyenkor ha az étel beszennyeződik akkor az kuka. Otthon még elmegy, hogy lemossuk mert nem vállalunk másért felelősséget. De az az iq császár úgy ahogy volt, vissza dobta a kontaktgrillre a húst és sütötte tovább. Az a fajta "tisztaság" rá jellemző volt.

Nézzük amikor a német muskotályos bort kért, épp nem volt. Azt mondja a főnök asszony akkor csinálunk. Erre én, hogymi? Volt valami alsó soros csövesbora az a jó minőségű csavaros kupakos. 3 dl-es pohárba töltött félig, azt jól becukrozta és beverte a mikróba. Aztán összekeverte egy kancsó borral. Ezt a "minőségi" táj jellegű szutykot szolgálta fel. Ja igen 10 percnyire volt egy bolt, mondtam neki, én inkább átszaladnék egy üveg borért. 
Nem volt jó neki.
Volt még néhány összezördülésünk de semmi komoly. Ez a nő mindent megtestesített abban amit utálok a magyar vendéglátósokban.

Erről ennyit, 9 nap után haza mentem inkább.

Gastro Paraszt.

Kicsit mesélnék milyen is volt a Rubin apartman hotelban az élet.

Amikor oda kerültem volt egy nagyon segítőkész, nagyon képzett és nagyon jó fej főszakács, sajnos a nevére már nem emlékszem. Őt kirúgták.

Aztán a helyettese került a helyébe, egy alkoholista gyökér. Rendszeresen be volt baszva, szakmához annyira értett, hogy inkább nem hagytuk főzni. De cserébe igen fillérbaszó és kicsinyes volt, hozzta a magyar átlagot.

Jó darabig reggeliztetős voltam. 30-60 tojásból rántotta, legérdekesebb az volt amikor erre a célra tojás levet vettek, 2L-es dobozos tojás, úgy képzeljétek el mint a tejes dobozt. Igazán gusztusos volt.
Főtt virsli, felvágottas tálak, sajttálak, ilyen átlag szállodai reggeli. Persze ment a spórolás.

"Kévé" főzés: A konyhán volt 2 filteres kávéfőző, azzal főztük az "ingyen" kávét a bociba reggelre. Bocinak hívtuk a melegen tartót amibe bele öntöttük a lefőtt kávét, a vendég kis csapon tudta adagolni magának a kávét, teát.
Ezzel nincs is gond, a gond azzal volt, hogy négyszer főztek le egy filtert. Vagyis egy filterbe bele tették a kávét, amit négyszer főztek le. És amikor rám került a sor ezt várták tőlem is. Ebből volt vita is mert nem voltam hajlandó lefőzni nemhogy négyszer de még kétszer sem. Igazi nyomorult fillérbaszó söpredék.

A "100%-os" narancs és grépfrút gyümölcslevek azok konzervek voltak. Igen fém konzervben érkeztek a sűrítmények. Amit felbontás után vízzel kellet felhígítani mint a szörpöt. És ezt adták el 100%-osnak.

Nézzük a kollégákat.
Fehér mosogató: átlag öregasszony teszi a dolgát.
Fekete mosogató: na itt volt egy kis gond. A srác gyp.-s volt, nem minősítésként írom hanem tényleg. A gond az, hogy nem értett meg alapvető dolgokat. Pl. azt, hogy ne lopja el a kollégák cipőjét az öltözőből. Vagy azt, hogy ne egye meg a moslékot, mert rendszeresen megette a visszajövő ételt. Egyik legundorítóbb látvány az volt amikor láttam, hogy a srác a svájci tányérra (32cm-es tányér) kaparja össze azokat a kajákat amik visszajöttek (pl. félig megcsócsált csirkecomb, fél hasábburgonya, kis rizs, fél karaj, stb.), szépen púposra felhalmozta a már megrágott kajákat és még a tetejére rakott egy fél adag somlóit, és tele nyomta tejszínhabbal. Aztán megette. Ennek az embernek rendszeresen valami sárga geci folyt a füléből végig a nyakára és száradt rá. Guszta mi? Nem.

Személyzetis szakácsnő: Már az is fura volt, hogy szakácsnő. Nem szeretek nőkkel együtt dolgozni, sok a felesleges hiszti. Vele csak annyi volt a gond, hogy nem tudott főzni. De amit elbaszott azt bizony rendesen csinálta. Ő készítette el a személyzeti ebédet és a büfébe és ő készítette a szendvicseket. Volt pár érdekes húzása, egyet leírnék. Magyaros burgonya főzeléket kellet főznie a személyzetibe, minden rendeben volt, egy dolog hibádzott, nem rakott piros paprikát a habarásba.
Aztán amikor a főnök e miatt kérdőre vonta sértődés és hiszti meg csapkodás lett a válasz. Na ezért nem szeretek nőkkel dolgozni, elsősorban érzelmi alapon reagálnak mindenre. Nem lehet úgy mondani nekik semmit, hogy ne váltson ki valamilyen látványos érzelmi reakciót.

Hidegtálas boszorkány: Minden nap reggel jött, együtt kezdtünk, hangja a 100 évnyi sophi edéztől kissé karcos. Az az igazi szociból ott ragadt vén szar. Mindenkibe bele köt, mindenkinél mindent jobban tud, a 8 általánosával. Mindenkit leugat, hogy milyen rossz szakember. Főnöknek persze csontig benyal minden nap, aztán a háta mögött meg őt is mocskolja.

Kézi lány: Hidegtálas boszorkány fiatalabb vékonyabb kiszerelésben. Ultrahangnak neveztük el mert olyan élesen visított mindig (ez volt nála a beszéd), hogy rendszeresen kértük, hogy maradjon csöndben. Alacsony termete miatt kisebbségi komplexusa volt, és ezzel az ostoba rikácsolással próbálta felhívni magára a figyelmet. 

Minden műszakban volt 2 szakács, tették a dolgukat (próbálták). 

Egyenlőre ennyi...

Gastro Paraszt

1. Legyen sok pénzed , általában valami "legális" üzletből rád maradt pénzre van szükség, hogy tisztára mosd.

2. Mivel te rendkívül "okos" vagy ezért ne kérj szaktanácsot mert te mindenhez értesz és megoldod okosba.

3. Te el tudsz vezetni egy sörözőt, kávézót, éttermet mert láttál már sörcsapot használat közben, főztél már kotyogóssal kávét otthon, ettél már étteremben és láttál már pincért. Tehát tökéletes "szakember" vagy. 
Van ez a szöveg amit nagyon sokszor hallottam már, az emberek mindig fognak enni és inni, ebben van a pénz.

4. Ha már megvetted vagy kibérelted a kis szutykodat, akkor költs rá kurva sokat, hogy nagyon "dizájnos" legyen, lehetőleg a glettelés és a festés után hívd a villanyszerelőt (láttam már csodákat).

5. Igen kész van, be van rendezve. Akkor vegyél fel egy Arankát a pultba mert jól mutat, akit szünetben fuvoláztatsz az irodádban. Helytől függően, még kell pár alkalmazott, pl. felszolgáló, szakács, stb.
Ja és igen jelentsd be mindenkit minimálbérre mert te geci rafinált vagy. 

5.1 Semmiképpen se alkalmazz szakembert mert azzal össze fogsz veszni. A szakember azt fogja mondani, hogy:
-Le kell cserélni a berendezést, gépeket. (Persze, hogy valami használt trágyadombot vettél át.)
-Vegyél fel még több szakembert (Ja igen azokat meg kell fizetni akkor mégse.)
-Érvekre ne hallgass,az érvek nem a te pályád.

6. Árut vedd meg a szomszéd boltban mert a nagyker messzi van, ne köss szerződést a beszállítókkal mert az macerás és a végén még átvernek. Ne is vedd figyelembe, hogy féláron kapod meg az árut mert mondjuk olyan szerződést köttök (ezek ilyen vendéglátós suyniságok), te okosabb vagy mindenkinél, hiszen van egy üzleted. A legrosszabb esetben menj a metroba áruért, oda megy az összes olyan "vállalkozó" mint te. 

7. Ne vár 1 évet míg beindul az üzlet, ha az első 1-2 hónapban nem százszoroztad meg a beletett tőkédet akkor zárd be a boltot.

8. Ha mégis úgy döntenél, hogy folytatod, akkor a hasznot ne forgasd vissza hanem költsd nagyon nagy, nagyon drága és nagyon "szép" autókra, hogy a legyen mit mutogatni a többi gyökérnek. Vegyél magadnak egy Arankát otthonra is.
Rendszeresen üldögélj az üzletedben mert a Keresztapában is úgy csinálták, csődítsd oda a többi suttyó haverodat, hogy lássák te mekkora arc vagy.
Ne is törődj azzal, hogy a suttyó (érdek) barátaid elriasztják a fizető vendégeket.

9. Végül ha már beláttad, hogy tényleg veszteséges a szarod hibáztasd a szomszéd kocsmárost.

10. Csak hogy teljes legyen a kép, a kibaszott nagy kocsi mellé rakjál magadra legalább 1 db aranyozott kutyaláncot, és nyald hátra a hajadat de még hitelesebb leszel ha kopaszra borotválod. Hiszen minden tisztességes vállalkozó aki ad magára az kopasz.

Gastro Paraszt

Azt hiszem eljött az idő arra, hogy jómagam is megfogalmazzam mind azt a dolgot amit „paraszt” kollégám a fentiekben már analizált.

Bár én talán nem tudok hasonlóan lényegre törően fogalmazni mint ő.

Lássuk akkor szerintem, mi az ami a mai gasztronómia területén szerintem nem helyes irányzat.

1. Igen, valóban szükség van olyan tőkére, amit „okosba” mondhatsz magadénak.

Azonban ha már olyasmire adtad a fejed, amihez nem vagy csak alig értesz, legalább a matekot erőltesd, mielőtt belevágsz. ( Jó simlisként, bocsánat „ üzletemberként..)

Remélem ez legalább nem kihívás, hiszen nem kell terhelned magad olyan fogalmakkal mint piacelemzés, állandó és stabil költségek előzetes kalkulációja, megtérülési idő kiszámítása, vertikális vagy mélységi választék szakszerű meghatározása, az árrés költségfedezeti arányának százalékos meghatározása stb…(Ezek olyan kocka fa**ságok amiket a sok kis galléros hülyegyerek csak azért tanul meg, hogy elmondhassa magáról, hogy ő szakember. Legalábbis szerinted…)

Szóval minden faxni nélkül vegyél vagy bérelj egy „fostalicska” helyet, függetlenül attól, hogy a környezetedben milyen jövedelmű szociális réteghez tartozók élnek, és függetlenül attól is, hogy esetleg körülötted milyen hasonló egységek üzemelnek már esetleg évek óta. Tekints el továbbá attól is, hogy a környező területek milyen jelleggel bírnak ( segítek: mellék utca, park a közelben, iskola, óvoda, sétáló utca, stb…) és semmiképpen ne vedd figyelembe a közlekedési és parkolási infrastruktúra jellemzőit sem. Saját tudásodba vetett hited szerint ugyanis te úgyis mindenkit le fogsz „nyomni”.. hiszen te a magyar gasztronómia csúcsát képviseled. ( Még ha most nem is értesz hozzá, te majd megmutatod hogyan kell ezt csinálni..)

2. Szóval most már van egy helyiséged…( Azt nem említettem neked, hogy nem ártana végig gondolni a technológiai helyigényeket a bérelendő/megvásárolandó üzlet kiválasztásakor, de ez nem is fontos. Olyasmi, hogy zöldség előkészítő, hús előkészítő, szakosított hűtő kapacitás csak mid a kicsinyes lúzerek kifogásai arra, hogy ne nyissanak üzletet, szerinted csak gyávák vagy ami még rosszabb buta vesztesek..)

3. Akkor most rendezd be! Szinte csak a vendégtér kialakítására költs, hiszen az a lényeg, az hozza a dellát, a többi az nem fontos. ( Láttam már olyan konyhát, amiben a szerencsétlen szakács egy lefelé menő lépcsősor alatt kialakított konyhában melózott, szellőzés nélkül, cirka ötvenöt fokban, a nyaka köré tekert vizes törölközővel, és az orrából szivárgott a vér. Légköbméter? Légelszívás? Kézmosó? Szociális helyiségek? NNa az nem volt belekalkulálva a megvalósulási tervbe.)

A vendégtér legyen trendy és design, függetlenül attól, hogy az mennyire szerviz praktikus, és a vendég számára mennyire kényelmes. Igen, szíved szerint még a mellékhelyiségbe is raknál asztalokat, legfeljebb a vendégek majd elfordulnak, ha valaki a dolgát végzi.

Apropó mellékhelyiségek. A kézmosó a szappan, a légbefúvásos kézszárító, és úgy általában véve a kiemelt higiéniai szempontok talán az egyik legfontosabb elemei a minőségi vendéglátásnak. ( Egy érdekes adalék, egy régebbi élményem az Ábrahámhegyi Muskátli étteremből: A mellékhelyiségben nem volt időkapcsolós világítás, és a „nagy tudású” tulajdonos rendszeresen üvöltve leba**ta a vendéget  amiért a világítást felkapcsolva hagyta. Ugyanitt különben az udvarban található fáskamra „rejtekében” elhelyezett mélyhűtő ládában tárolta azokat a húsokat, melyeket a tavalyi szezonról megmentett. Tudnék mesélni, de minek, hiszen úgy tudom egy alkalmazottja feljelentést tett ellene az illetékes hatóságoknál, de sikertelenül…Ja kérem itt minden megy okosba…)

4. Szóval építészetileg kialakítottad a magad ócska szemétdombját, tekintet nélkül arra, hogy a technológiai szempontok mit követelnének. Akkor most kellene valaki, aki a szakmunkát elvégzi.

Nosza, akkor keressünk alkalmazottat.

Az ne zavarjon, hogy mivel te magad nem értesz szakmai szempontból az egészhez, ezért kissé furcsa helyzetet teremt az, hogy te fogod eldönteni, melyik jelölt felelne meg szakmailag. ( Mivel te vagy a tulaj, ezért te mindent jobban tudsz, így az nem lehet kérdés, hogy értékítéleted megfellebbezhetetlen. A felvételi szempontok alapja az esztétikai megjelenés, ezért nagyon fontos, hogy például mindenképpen alkalmazz egy „torkos csütörtök arankát”, hiszen neki „más szempontból” is hasznát veheted…)

Az így kiválasztott személyzetedet instruáld úgy, ahogy neked tetszik, ( a hatalom érzése fog átjárni, ami ostoba értékrended szerint a legnagyszerűbb érzés ) és semmiképpen ne zavarjon az a tény, hogy vannak például számviteli előírások, vagy a szakszerű vendéglátóipari tevékenység feltételeként meghatározott törvényi követelmények, melyek szerint a szolgáltatásodat szervezned kellene.

Aranka legyen csinos, a felszolgáló trendy, a szakács meg…szóval jó lesz a „főzni tudó asszony” is, azt úgysem látják, és legalább olcsóbb..

Ilyen hülyeségekkel, mint végzettséget igazoló dokumentumok, negatív tüdőszűrő és bőrgyógyászati leletek megléte, egészségügyi könyv, vagy az előző évek tapasztalatainak hitelt érdemlő ellenőrzése….szóval ezek csak azért vannak, hogy a te munkádat megnehezítse, így azokat ne tartsd fontosnak. ( Te úgyis jobban tudod mi a pálya….)

5. Szóval, megvan a személyzet, és most meg kell szülnöd az étlapot, és az italválasztékot.

Talán az italokkal nem lesz bajod, bár valószínűleg azokat a termékeket fogod megvenni amit ismersz, és TE szeretsz. ( Ha véletlenül szakembert sikerült alkalmaznod, Nem, ne fogadd meg a tanácsait ez ügyben sem, hiszen te vagy az ász, ő csak egy sza**s alkalmazott, mit tudhatja ő, hogy mi a jó a vendégnek, és milyen igényei lehetnek..Különben is amit ő javasol az drága, megy az okosba is. Így kerülhet például a minőségi boros üvegbe olcsó kannás bor, vagy az üdítőital adagoló gép tartályába „Ágica” szörp szirup, utalnék ez esetben a már említett Muskátli vendéglő nagyhírű gasztronómiai fellegvárára.)

Ami a szakácsot illeti, az kizárólag csak úgy és olyan formában főzhet, ahogy neked tetszik, és punktum. Ha a vendégnek nem tetszik, akkor lehet elmenni.

Elvégre rengeteget jártál üzletelni más „menő” helyekre, ott láttad milyen ételeket szolgálnak fel, ezért te is olyat készíttetsz a szakáccsal. Ha ott ment akkor nálad vajon miért ne menne? (Ebből viszont az fog kisülni, hogyha egy valaki - aki hasonszőrű szakmai kvalitás mint te,-  kitalál egy eszeveszett baromságot, akkor az végig fog gyűrűzni a teljes magyar gasztronómia vertikumán, viszont a helyed nagyon trendy lesz..)

6. Tehát akkor megvan a személyzet, megvan a választék, de vajon mennyiért add el a szarodat?

Olyan szemfényvesztő baromságokkal, mint anyaghányad kalkuláció, egyáltalán kalkulációs lap vezetése, költséghányad, beszerzési ár, vagy árrés tényezők, mint az előzőekben leírtam nem szükséges törődnöd.

Megnézed, mennyiért adják mások „azt jó van”. Majd úgy alakítod a felhasznált mennyiségeket, hogy jó sokat kaszálhass.

Ja hogy a borjú helyett olcsó húsrészeket adsz, a limonádédat „televered” jéggel, így a kimérendő mennyiség kisebb? Ki nem sza**a le? Neked jó, azt ennyi. A vendég meg fizessen aztán takarodjon el minél gyorsabban. Ekkor már, fasza igazi „vendéglátósnak” (istenem mennyire gyűlölöm ezt a kifejezést.) hiszed magad.

Az a helyzet, még nagyon sokat tudnék írni, de úgy érzem kissé már belefáradhattál az olvasásba kedves látogató, ezért majd a többit más alkalommal.

Viszont végezetül néhány gondolat.

1. A szakmai kifejezésekkel kapcsolatban szeretném megjegyezni, hogy olyan hivatalos szakmai megnevezés nem létezik, hogy „vendéglátós”. Aki így definiálja önnön szakmai tevékenységét, az valószínűleg nem szakképzett, viszont lehet némi gyakorlata.

Aki valóban szakember az vagy FELSZOLGÁLÓ, SZAKÁCS vagy CUKRÁSZ, esetleg BARISTA, vagy SOMMELIER.

Igen jól olvashattad, nem PINCÉR, hanem felszolgáló. A kettő között jelentős színvonalbeli különbség mutatkozik. Legalább akkora, mint a FŐZŐ NŐ, vagy FŐZNI TUDÓ ASSZONY, és a valódi szakismerettel rendelkező SZAKÁCS között.

(ha a fentieket figyelemmel olvastad, akkor már érted mi a különbség és miért szivároghatott be a magyar gasztronómia területére ennyi dilettáns. Igen a tulajdonosi réteg gondolkodási és viselkedési attitűdje az, ami sajnos negatívan változott meg az elmúlt évtizedekben.)

2. A felügyeleti hatóságok munkája elvesztette erejét, ma már minden megoldható „okosba” nem egyszer az ő asszisztálásuk mellett.

Ha ők keményebben viselkednének, akkor ez a jelenlegi helyzet nem állna fenn.

Gastro Killer

Pedros Gyros 

Itt többször megfordultunk már.
Semmi extra, az étel jó, hamar elkészül.
Nem is az étel miatt írnék ide. 
Sajnos sok olyan "vendéglátós" tapasztalatban részesültem már, hogy a nem hozzáértő tulaj nyit egy üzletet és kezd bele dilettáns módon. Ebből persze az következik, hogy az illető belátja, hogy nem ért hozzá és képzi magát, ez az 5% pl. Pedros. A tulaj képzi magát, jelenleg is szakács iskolába jár (pedig "csak" egy gyros-os, hamburgeres) és látszik az igyekezet. Beszélgetésünkkor el ismerte, hogy nem ért ahhoz amit csinál de tanul benne, ettől válik számomra intelligenssé az ember, mert beismeri a hiányosságát. Ez az a hely amiből az igyekvés és a tanulás által bármi lehet.

Aztán van a maradék 95% . Az ostoba hozzá nem értők akik a hiányosságukat pénzzel és arroganciával kompenzálják, sajnos sok ilyen van. Általában ezek az üzletek 1 éven belül bezárnak, vagy maradnak pénzmosodának.

2019.06.03 Akácos Vendéglő.

Gastro Paraszt szemszögéből:

Épp a környéken jártunk, éhesek voltunk. Gyorsan telefonon megkerestem a legközelebbi vendéglátó ipari egységet .

Vendéglőnek elnevezett vendéglő, se nem több se nem kevesebb azt a szintet hozta nem is rosszul. Teraszon foglaltunk helyet. Műanyag kerti szék, műanyag kerti asztal, műanyag "abrosz".
Megérkezésünkkor egy idősebb asszony kidugta a fejét a (gondolom) konyha ablakon és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Csók enni. Ok. 

Jött a pincér, nem felszolgáló mert a felszolgáló nem egy több helyen lyukas pólóban, néhol meg varrva állít a vendégek elé.
Öltözéket leszámítva a felszolgálásban nem volt kifogás, tisztelettudó és közlékeny volt az úr.

Italt rendeltünk, sör szóda, cola, stb.
Rendeltem egy erőlevest májgombóccal. Az alap lé tökéletes volt, megbeszéltük, hogy ez húsból vagy csontból készült, nem leves kockából. Azonban volt egy kis gond, a "májgombóc". A májgombóc ízre tökéletes volt, állagra inkább szétázott híg fos, tudjátok amikor beleszarik a gyerek a medencébe és a kaka darabok, cafatok beúsznak az arcod elé. Kb. 10 perc volt amíg megkaptuk.
Étlapot áttanulmányozva én kiválasztottam egy Erdélyi fatányéros nevezetű ételt, 2800ft-ért.
Kérdésemre, hogy mi van rajta elmondta: cigány pecsenye, roston sült csirke, csevapcsicsa, sült burgonya (nem hasáb), csalamádé, mustár, zöldségek. Kb. 15-20 perc volt amíg megkaptuk.

Nézzük sorban: 
-cigány pecsenye, úgy volt elkészítve ahogy azt kell. Előre pácolt TARJA (nem karaj ahogy azt a legtöbb nyomorult hozzánemértő segg csinálja), kisütve. Szaftos volt, jó volt a hús íze. Itt volt egy kis baki, a fokhagyma mennyiségét soknak ítéltem meg de ehető kategória. A tetején kakastaréj szalonna, meg volt szórva kis piros paprikával. 
-Roston csirke, semmi extra.
-"Csevapcsicsa". Nem értettem, hogy az Erdélyi fatányéroson mit keres a csevapcsicsa? Mivel hogy ez az étel szláv, leginkább délszláv étel. Kard formájú nyársra rátapasztott vagy nyársra ráhúzott többféle vágóállat darált húsából készült keverék. 
Tehát csevapcsicsa. Ettem én már házi csevapcsicsa-t, Boszniában étteremben. Amit ma kaptam az egy sima darált hús rúdba formázva és megsütve. Névre talán passzol , ízre nem.
-Köret, finom volt, ennek kéne az elvárható minimunka lenni egy sült burgonya köretnek lennie. Cikkekre vágott burgonya, valószínűleg megfőzve és utólag kisütve.

Meg kell valljam a cigánypecsenye pozitív csalódás volt számomra mert ma Magyarországon az átlag idióta nem tarjából készíti. Sajnos ma már az számít pozitív csalódásnak ha egy ételt úgy készítenek el ahogy azt el kell készíteni.

Desszert:
Túrós palacsinta áfonya lekvárral. 
Tipikus vendéglős szutyok, tejfölben áztatott túró, citrom héj nem volt benne sem vaníliás cukor. Értem én hogy olcsóbb tejföl mint a túr de nem egy savanyú híg fost szeretnék megenni hanem egy TÚRÓS palacsintát.
Még mellé fújtak egy kis tejszínhabot persze flakonos hulladékból ami tejet sose látott. Ha nincs tejszínre pénz akkor inkább ne. Ezt a valamit el lehetne nevezni cukrozott tejfölös palacsintának ami kapott mutatóba egy kis túrót.
Ja még egy dolog a végére. 2019, 21. század, nem lehet fizetni kártyával csak kp-val. GJ. Igen, kb. 10000ft havonta bérelni egy készüléket, ami mellé jár a teljes körű szerviz.

3/5 Összegzés. Ez a hely egy vendéglő nem is mutat magáról mást. Az ilyen esetben másképpen pontozok mert nem várok sokat a helytől. Amit kaptam az egy picit több volt amire számítottam a cigány pecsenye miatt.

Gastro killer meglátása szerint:

Igen kérem, ez az aminek mutatja magát. Nem akar harsányan stílusos lenni, nem akar többnek látszani mint ami. Maga az étterem illetve kisvendéglő már hosszú múltra tekint vissza, ebben az épületben már több mint száz éve a gasztronómia nevű foglalkozást űzik „versenyszerűen”.

A terasz ahol helyet foglaltunk rendkívül egyszerű, műanyag piros kockás viaszkos vászonnal fedett asztalok sora, mindenfajta divatos hóbelevanc nélkül. Egyszerű műanyag székek, egyszerű de családias kisvendéglői feeling-el.

Egy külön érdekesség, hogy belépésünkkor egy középkorú hölgy, konyhai ruhában a teraszra nyíló ablakok egyikéből köszönt ránk, majd miután informáltuk, kisvártatva előkerült egy 55-60 év körüli utcai ruhában lévő „kolléga”, aki segített minket az elhelyezkedésben.

Szokásos italrendelés következett a részemről elmaradhatatlan koffein mentes kávéval kiegészítve, és itt már- habár az italok gyorsan megérkeztek- volt némi problémánk.

Az üzletben ugyanis ebben a nyári melegben nem hogy csapolt sör nem volt, hanem mindössze egyetlen típusú üveges sör volt kapható….Mondjuk ezen túlmenően az italok példátlanul gyorsan és megfelelő hőmérsékleten érkeztek meg, továbbá a közreműködő úr igen szívélyesen és lendületesen dolgozott velünk.

Az ételrendelést mindketten húslevessel kezdtük, májgombóc betéttel.

A leves meglepően jó minőségű volt, de sajnos a májgombóc kissé gyenge állagúra sikerült, a forró levesben „atomjaira hullott”.

(Közbevetőleg jegyezném meg, hogy szerviz tekintetében rendkívül meg voltunk elégedve, a váltások rendezetten, az ételsornak megfelelően, és nagyon gyorsan érkeztek meg,sőt kaptunk asztali patikával kiegészített invertárat is.)

Nekem nagy gyengém a májjal töltött sertésborda, úgyhogy a folytatásban ezt rendeltem. Hát kérem, az nagyon rendben volt. A máj nem volt előkészítetlen, a hús jól át volt sütve, viszont hogy valami negatívumot is hozzáfűzzek: szerintem a hús nem sertés volt és valahogy az egész kicsit fűszertelennek tűnt. Ennek ellenére elég jól sikerült, olyannyira, hogy a vegyes köret részeként tálalt hasáb burgonyát is megettem, pedig nem nagyon szeretem.

( Kedves barátom és kollégám ezen közben az általa rendelt Erdélyi fatányéros-ban talált egy kis darabot a valószínűleg a nem túl alaposan kitakarított fritőz melegítő szálaira tapadt és feketére sült hordalékából..)

Rárendeltem közben egy ecetes almapaprikát, és az viszont teljesen hibátlan volt. Nem túl csípős, de kellően erősen karakteres, savanyú, de nem észtvesztően, roppanós de mégis könnyen vágható. Na ez igen.

Az ételsort desszerttel zártuk, jómagam a tradicionális mákos gubát rendeltem, hát azzal megint volt egy kis bajom. ( Az eredeti mákos guba - még nagyanyáink idejében - élesztős tésztával készült. A megkelt tésztából ujjnyi vastag rudakat kell formázni, ezt darabokra vágni, de vannak, akik egyben megsütik a rudakat, mézzel édesítik, és ezután szórják meg mákkal. Egyébként Mákos gubónak vagy bobajkának is hívják a gubát, de rajtunk kívül nem fogyasztják túl sokan. Németországban Mohnpilen, Lengyelországban makówki néven találkozhatunk vele.)

A mai elterjedt technológia alapja azonban a kifli, így meg sem lepődtem amikor valóban azzal készült desszertet tálaltak elém. Az egész mákos guba nyakon volt öntve vanília mártással, és nagyon meglepett, hogy maga a mártás valóban főzött vanília mártás volt, nem pedig a hazai „gasztronómiai gyakorlatnak” megfelelően vaníliás hidegen keverhető pudingpor alapú zagyvalék.

A számlarendezés pontos és gyors volt, de hátrányként jelzem, hogy az üzletben kártyával nem lehet fizetni, csak készpénzzel.

Összeségében tehát:

A design a besorolásnak megfelelő allűrmentes, és bár egyszerű vonalvezetésű de elfogadható színvonalú.                                                                                                                                                       3/5

(kockás műanyag abrosz, régi szerviz eszközök, kissé sivár dísztelen kialakítás)

A választék alapvetően a magyaros konyha gerincére tervezett, tehát nem túl széles spektrumú, viszont mélységeiben kielégítő, de nélkülözi a könnyebb ételeket és mindenfajta modernitást.                         3/5

(Nincs a kor szellemének megfelelő választék, viszont ha jól akarsz lakni, és nem törődsz a kalóriákkal és szereted az igazi magyaros ízeket-akkor jó helyen vagy.)

A vendég elhelyezés kissé puritán, de ha figyelembe vesszük az üzlet szakjellegét, annyira nem rossz.                                                                                                                                                                                  3/5

( Nincs kriksz-kraksz, csak kényelmes régi bútorzat, és a fejed felett egy átlátszó műanyag tető.)

A személyzet viselkedése igyekvő, de szakmailag kevéssé értékelhető, azonban utalva itt is az üzlet jellegére az elvárhatónál kicsit jobb.                                                                                                          3/5

( Mondjuk a ruházat tekintetében lenne min változtatni, a megstoppolt utcai ing viselete egy felszolgálónál még az ebben az osztályba sorolt üzletekben is túlzás.)

A felszolgált ételek minősége, az ezen a helyen elvárhatónál kicsit jobb kategóriába esik.                4/5

( Nagyjából az aminek látod, az viszont kisebb hibáktól eltekintve rendben van.)

Számlázás és ár/érték arány                                                                                                                        3/5

( Tradicionális, hagyományos elfogadható ételek és szolgáltatás, egy nagyon minimális értékkel a közép árak környékén, viszont kártyás fizetés nincs.)

19/30

Ajánlás 63%-ban

2018.08.20 Mosonmagyaróvár:

Egy hétvégét töltöttem el nagynénémmel Mosonmagyaróváron.

Első nap, hely Korzó étterem Magyar utca 5. Tipikus kisvendéglő, belépve inkább pince-kocsma hangulat csapott meg, szag is erre emlékeztetett, tipikus 30 éves berendezés, dohány szagú bútorokkal.
Menüt kértem, csülkös bableves, rántott borda hasábbal. Semmi extra.
Kiszolgálást hagyjuk, messziről látszik, hogy nem szakmabeli de évek óta a szakmában dolgozó nő volt a felszolgáló/pultos/takarító egy személyben, amolyan mindenes. Valószínűleg ő a tulaj is. Ha a tulaj dolgozik egy étteremben akkor ott van baj.
A leves finom volt, elrontani nem nagyon lehet csak fel kell tenni a hozzávalókat és megfőzi magát. A gond ott kezdődött, amikor kenyeret kértem hozzá. Kihozott egy meleg gőzölgő kenyeret. Elsőre azt hittem friss, aztán amikor kézzel szét téptem esett le, hogy a  fillérbaszó kicsinyes állat a száraz kenyeret vizezte be és rakta be a mikróba, hogy egy kis életet leheljen abba a szarba (ez egy olcsó vendéglátós trükk). Ha ilyet kaptok basszátok vissza neki, onnan lehet felismerni , hogy a kenyér bele nyúlik mint a gumi és meleg mint a friss szar.
Főétel, semmi extra, hasáb rántott bordával.
Árban nem emlékszem, de nem volt vészes.
Ettől a helytől nem vártam csodát. 3/5 (Itt picit felül értékeltem a helyet, az ok , hogy nagyjából arra számítottam amit kaptam.)

Második nap, hely Malom Cafe:
Szépen, igényesen kialakított kávézó és étterem.
Megérkezésünkre rögtön jött a felszolgáló.
Az étel megrendelésétől kb. 30-40 perc múlva meg is kaptam az ételt. Egy vegyes sajt-hús tálat rendeltem egy darab cserépen. Az étel finom volt, szépen összeállítva mellé egy pohár borral tökéletes. De mi a tökömért kell egy cserépdarabra felrakni? Nincs pénzetek tányérra? Marad valakinek az építkezésből ? Kurva terendik akartok lenni ezért bevásároltatok a helyi tüzépen?
Nagynéném is egy hús levest kért. Ő kb. 1,5 óra múlva kapta meg a levest? Megkérdeztem, hogy mégis mi tart ennyi ideig összedobni egy húslevest? Erre a felszolgáló leereszkedő lekezelő stílusban adta elő, hogy ők minden ételt frissen készítenek. Ergo nem volt a készételes hűtőben hús alap lé. ( A nem szakmabeliek kedvvért, készételes hűtőben tároljuk a nem eladott ételeket, pl. főtt burgonya, rizs, stb.)  3/5

Utolsó nap, harmadik hely Grande Pizzeria Kolbai Károly u. 1:
Nagynéném egy húsleves rendelt, én egy cigánypecsenyét. Kiszolgálásra nincs panasz, átlagos nem kiemelkedő, nem is rossz, nem is jó.
Nagynéném megkapta a húslevesét, amiben kemény volt a csirke hús. Nem tudta megrágni, mert protézist visel.
Én kaptam egy tál hasábburgonyát, a húst nem láttam mert a krumpli mellett egy rózsaszín takonymártás volt. Megpiszkáltam és akkor láttam, hogy a hús az karaj és az a rózsaszín takony amivel leöntötték valami paprikás mártás utánzat lehet. Ebben a paprikás taknyos fosba volt még bele aprítva húsos szalonna. 
Csak hogy, világos legyen a probléma leírom a cigány pecsenye receptjét nagy vonalakban:
Taraja pácolva (mustár, olaj), só,bors, olaj, fokhagyma, kenyérszalonna, piros paprika, serpenyős burgonya.
A tarjával dolgozni picit nehéz, mert inasabb hús, mint a karaj, sok a kötőszövet a húsban. Ezért sütésnél hajlamos „összeugrani” a hús, a pác ezen picit segít de ezeket a kötőszöveteket a kés hegyévek át kell vágni.
Lesütjük a húst, a kész serpenyős burgonya mellé tálaljuk. A húst megkenjük foghagymás olajjal ízlés szerint. A hús tetejére a lesütött kakastaréj szalonnát tesszük. Megszórjuk a szalonna tetejét szárított petrezselyemmel és egy kis pirospaprikával.
Cigánypecsenye nagyjából (kattints a szövegre)

És hogy a legtöbb helyen miért nem tarjából kapjátok a cigánypecsenyét? Mert munkaigényesebb a tarjából dolgozni, mert drágább mint a karaj.
És hogy miért karajból kapjátok általában a cigánypecsenyét? Mert egyszerű vele dolgozni, és olcsóbb a karaj, a cigánypecsenyét tarja árban adják el.
Nem is beszélve, hogy nem serpenyős burgonyával szokták tálalni, mert egyszerű a fostos hasábot elővenni a fagyasztóból és belebaszni, az olajsütőbe. Egyébként egy serpenyős burgonyát max. 10 perc alatt el lehet készíteni egy étteremben, mert főtt burgonya mindig kell legyen a készételes hűtőben. Ja, hogy plusz meló van vele?

Ettől a helytől az ár színvonalat, az étlapot, az elhelyezkedést figyelembe véve többet vártam, vagyis az a több az elvárható minimum. 2/5

Végére még hozzátenném, azt, hogy mennyire tré a hasábburgonya. Mirelit fos amit azért használnak orrba-szájba mert gyorsan ki lehet sütni és jól tárolható. A legtöbb magyaros ételbe amiben pl. serpenyős vagy tepsis burgonya van hasábot adnak mert az kurva egyszerű, még egy 5 csillagosnak hazudott étteremben is mint pl. a volt munkahelyemen.

Gastro Paraszt

2019. 06. 02. VakVarjú étterem Pesterzsébet.

GastroParaszt szemszögéből:

Kis-Duna partján csónak házak mellet helyezkedik el, elkerített gyalog picit nehéz megközelíteni a járda keskenysége miatt.
A kert szép rendezett, hangulatos. Az étterembe bementünk, belül igényesen, szépen berendezett éttermi belső fogadott minket. Az ajtóban állt egy felszolgáló, aki rögtön üdvözölt minket, kérésünkre, hogy ebédelni szeretnénk elirányított a teremfőnökhöz, aki hellyel kínált minket a teraszon. Az étlapot átnézve megállapítottuk, hogy picit magasak az árak, a teraszon körülnézve konstatáltuk elég sznob hely. Túl van erőltetve.
Egy másik felszolgáló felvette az ital és étel rendelést, a megérkezésünktől számítva kb. 35 percen belül már előttünk volt a rendelt étel.
GasroKiller egy VakVarjú Schnitzel snidlinges bécsi burgonyasalátával, az étlap szerint ezt hosszú karajból készítik. Szakácsként megjegyezném, hogy ezt az ételt borjú karajból kell készíteni, fokhagymás tejben kell áztatni a húst. A burgonyasaláta ránézésre főtt burgonya összekeverve burgonya pürével lehetett egy üveg „csészében”.

Én egy Kacsás-vargányás papfojtótészta pecorinoforgácsokkal nevű ételt rendeltem. A tányér egy tésztás tányér volt, melegen kaptam meg a tányért is ahogy azt kell. Ez az étel egy paradicsomos, gombás tészta étel, mutatóba kapott kevés húst. Három fő íznek kellet volna dominálnia, 1 kacsa hús, 2 gomba, 3 paradicsom. Az ételben volt paradicsom szósz, aszalt paradicsom és koktél paradicsom. Volt még rajta valami csíra a tetején ami eléggé felesleges volt, mert íz világban nem illik az ételhez. Sajt az volt ami le volt írva. Továbbá kételkedek abban, hogy a leírt kacsa az kacsa volt, mivel az intenzív paradicsomos íz dominált az egész ételben.

Az asztal billegett, elég zavaró volt. Plusz a terasz mellet volt egy kisebb rendezvény, 10-15 fős lehetett. Már a megérkezésük eléggé hangos volt. Részt vettem jó pár rendezvényen , nem jó összeereszteni a rendezvényes vendégeket az a la carte-os vendégekkel mert valaki valakit mindig zavarni fog.
(Erről jut eszembe, amikor a Rubinban dolgoztam az ottani rendezvény teremben, ami egy mélygarázs volt kb. 1000 fős 2 esküvőt vettek fel egyszerre amit egy paravánnal választottak el. Az egyik esküvő egy magyar páré volt, a másiké pedig egy cigány páré, lehet találgatni, hogy volt-e balhé vagy sem.)

Összességében az én szemszögemből: Sznob hely, nyomasztó hangulattal, túltolt ételekkel és árakkal.
- Szépen és feleslegesen túlerőltetett tálalt ételekkel. (Szomszéd asztalnál egy olajsütő (nem, nem az olajat süti meg gyk. fritőz) kosárban tálalt hasáb burgonya (én nem adnám ki a vendégnek), ki is vihetnék az asztalhoz az olajsütőt, nincs elég tányér erre a célra?). Ez az olajsütős példa mutatja, hogy mennyire elkorcsosult ez a szakma is. Mi lesz a következő, papírkosárban basszák eléd a hasábot mint egy gyorsétteremben?
- Üveg köcsögben vagy miben tálat „bécsi burgonyasaláta”. 3/5 ( ebből 2 a környezet 1 az étterem)
(Kedves GastroKiller kollégám azt mondta, hogy adja plusz egy pontot azért mert a kikért sör és az ásványvíz hideg volt. Erre annyit mondtam, hogy nem adok evidens dolgokra pontot.)

Személy szerint nem ajánlom, én nem éreztem magamat ezen a helyen.

Gastro killer szemszögéből:

Nna igen,… Ez a hely tipikusan egy erőltetetten trendinek álcázott, műanyag lazaságot mutató, de valójában semmi különöset fel nem mutató étterem, sőt…

A belépéskor egy háttal álló és a szerviz asztalon dolgozó válla feletti köszönéssel fogadó „kollégával” találkozhattunk.

Minekután észlelte, hogy még 10 másodperc múlva sem mozdultunk el a bejárat előteréből, megfordult, és egy nem őszinte mosollyal az arcán megtudakolta miben segíthet.

Ekkor közöltem vele, ketten vagyunk, és étkezni szeretnénk…

Válaszul belebökött a levegőbe, és közölte, a terasz irányában találjuk a teremfőnököt aki majd eligazít.

Mi a fene, itt van chef de rang?

(ejtsd: sef dö ran, A francia brigádrendszerben a vezető pincér neve. A saját placcán ültetehet, felel a terület előkészítő munkálataiért, felveszi az ételrendelést, elkészíti a számlát és fizetteti a vendégeket. Szükség szerint a vendég asztalánál különböző műveleteket -szervírozás, darabolás, ételkészítés - végez.) Emmá valami, lehet hogy ez a hely egy jól szervezett, valóban élményszámba menő étterem?

Ahogy a terasz irányában haladtunk velünk szemben megjelent egy nyári vászonbakancsos,farmer nadrágos, kockás mintájú inget viselő körszakállas férfi.

Vele is közöltük az igényünket, miszerint étkeznénk, és ketten vagyunk.

Egy kétszemélyes asztalhoz kísért, majd távozott.

Kisvártatva megjelent egy másik kolléga, és „étlapokat” helyezett az asztalra.

Hát apám!! Egy régi típusú vágódeszkára emlékeztető, fanyelű mángorlólapba oltott valamire erősített laminált lapokból álló „étlapot” kaptunk!! Hát ez meg má miez? Trendi fa*ág az biztos. ( Az étlap így szinte kezelhetetlen, a gyűrűs kialakítás miatt nehezen kezelhető, így egyáltalán nem praktikus. Miközben forgattam egy lapja ki is csúszott a gyűrűn keresztül) Nna mindegy…Az asztal erősen billegett, és nem volt rajta elhelyezve invertár sem. (Invertár: A teríték állandó kellékeinek: a só- és borsszórónak, a fogvájótartónak, és a virágvázának jelölésére használt kifejezés.)Apropó asztal: az asztal lapja nekem kicsit magasan volt, (Az asztal lapja és a szék ülőfelülete között 30-32 cm távolság az ideális, szerncsétlen gyerek például vajon hogy étkezik?)

Akkor rendeljünk!

A rendelt alkoholmentes italok rendben hűtöttek, a felszolgálás gyors volt és lényegre törő.

A szükséges váltások rendben megérkeztek, de jó úristen milyen formában!? Szerintem Ikeás fautánzatú fekete műanyag kosárban, egymásra hányva, a szalvéták összegyűrve, és…áh na mindegy.

Az étlapon szereplő ételek közül a VakVarjú Schnitzel snidlinges bécsi burgonyasalátával nevű kreáció mellett döntöttem.

Hát kérem, ez ambivalens érzéseket keltett bennem. A szervízhez használt tányérok kialakításában ismét az erőltettet trendi design-t idézte fel, ovális formájú, szerviz közben nehezen kezelhető de egyebekben nem kis súlyú tányérok képében.

Néztem, ahogy a kollégák többnyire lépcsőfogásos technikával igyekeztek szervízelni, és megsajnáltam picit őket…

És a tálalás! Kritikán aluli formáció, egy tányérra dobott panírozott hússzelet mellett egy szintén szerintem ikeás üvegtégelyben tálalt „bécsi burgonyasaláta”. Az üveg tégely átmérője talán 5-6 centis lehetett, a fala magas. Az egyébként jól megválasztott, és igényes kialakítású evőeszközökkel ( jó pont, valaki végre legalább  ezen a területen az igényesség mezejére tévedt..) melyeknek nyele, így a villa ága is elég hosszú volt, kikotorászni a salátát egy kenőcstégelyből…hát kérem ez az igazi challenge..( A mellettünk, mögöttünk elhelyezkedő idősebb pár hölgytagjának nem is sikerült, inkább csendes beletörődéssel elkezdte a húst fogyasztani..)

Nos a Shnitzel az nálam borjút feltételez, ami lehet dió, frikandó, felsál, vagy jól előkészített lapocka is 3-4 milliméter vastagságúra klopfolva, zsemlemorzsában panírozva. Amennyiben sertésből készül úgy egyébként a megnevezése „Wiener schnitzel vom Schwein.

Azonban, ha szárnyasból készülne úgy semmi köze a schnitzel kifejezéshez.(Jó-jó tudom én, hogy maga a szó etimológiai szempontból darab-ot szeletet jelent, de a gasztronómia területén az elsődleges jelentése mégiscsak az, amit fentebb leírtam..)

Szóval amit kaptam az szerintem nem volt életében négy lábú állat, szerintem az valamilyen szárnyasból készülhetett. De ez még hagyján, viszont a meglepetés akkor ért, amikor középen kettévágtam, illetve szerettem volna.. mert a a hús a panír alatt kettéesett.. Hát igen, ezt két szelet egybe dolgozásával készíthették…Na mindegy ezen is lendüljünk túl, a lényeg az íz hatás. Az „első szelet” rendben is volt, ám a második, nos hogyan is fogalmazzak,…szóval már nem volt valami friss..( Kissé szaga volt na..)

Természetesen nem fogyasztottam el, úgy gondoltam nem kockáztatok. Szólni sem szóltam semmit, csak gasztroparaszt kollégámnak jeleztem, ezzel valami nem stimmel.

A Bécsi burgonya saláta, eredeti receptje szerint a burgonyát héjában megfőzzük és még melegen hámozzuk meg, majd felkarikázzuk. Felszeleteljük a lilahagymát és megszórjuk snidlinggel. Az ecetet az olajjal és a mustárral összekeverjük, majd sóval, borssal fűszerezzük és kevés cukorral édesítjük. Ehhez adjuk hozzá a meleg húsleves alapot. Az elkészült keveréket ráöntjük a krumplira, jól összekeverjük, majd negyed órát állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. A tetejére apróra vágott petrezselymet szórunk és melegen tálaljuk.

Na ez nem az volt. Tégelyben tálalt, lilahagyma nélküli, ám a kelleténél kissé savanyúbb az említett dresszing nélküli, de azért fogyasztható, hideg salátává vedlett.

Az étel elfogyastását követően egy koffeimentes kávéval akartam a sort zárni, de sajnos ez nem sikerült, mert az elém helyezett kávé bizony egy erős normál presszóra sikeredett. ( Szerintem ez elég nagy hiba, de figyelembe véve a fentebb leírtakat, ezen már meg sem lepődtem.) A számlázáskor fizetett összeg a nyújtott és igénybevett szolgáltatások fényében valahogy nem tűnt megfelelőnek, saját véleményem szerint ezen a helyen a trendi dizájnt kell megfizetniük az oda látogatóknak.

Ár/érték arányban kissé drága.

Nos az összegzés:

A design erőltetten „trendy” nek látszani akaró, de a célszerű eleganciát nélkülöző.                 2/5

( étlap design, váltások elhelyezése kosarakban, stb..)

A választék érdekes és kielégítő.                                                                                                       3/5

( nem túl széles spektrumú de van miből választani, gondolkodni.)

A vendég elhelyezés körülményei nem átgondoltak                                                                        3/5

(billegő és magas asztal, megfelelő árnyékolás nélküli terasz)

Személyzet viselkedése szakmai felkészültsége, hagy némi kívánnivalót de átlagos                  3/5

( A szomszéd asztalhoz kikerült ugyan az étel, de a megfelelő számú váltások nem, illetve az invertár hiánya)

A felszolgált ételek minősége, az átlagosnál rosszabb kategóriába esik                                       2/5

(Schnitzel állapota, saláta össz ízhatása és állaga)

Számlázás és ár/érték arány                                                                                                                2/5

( Erőltetetten laza, tartalom nélküli, viszonylag drágán) 

Szóval        15/30 

Ajánlás: 50%-ban