2019. 06. 02. VakVarjú étterem Pesterzsébet.
GastroParaszt szemszögéből:
Kis-Duna partján csónak házak mellet helyezkedik el, elkerített gyalog picit nehéz megközelíteni a járda keskenysége miatt.
A kert szép rendezett, hangulatos. Az étterembe bementünk, belül igényesen, szépen berendezett éttermi belső fogadott minket. Az ajtóban állt egy felszolgáló, aki rögtön üdvözölt minket, kérésünkre, hogy ebédelni szeretnénk elirányított a teremfőnökhöz, aki hellyel kínált minket a teraszon. Az étlapot átnézve megállapítottuk, hogy picit magasak az árak, a teraszon körülnézve konstatáltuk elég sznob hely. Túl van erőltetve.
Egy másik felszolgáló felvette az ital és étel rendelést, a megérkezésünktől számítva kb. 35 percen belül már előttünk volt a rendelt étel.
GasroKiller egy VakVarjú Schnitzel snidlinges bécsi burgonyasalátával, az étlap szerint ezt hosszú karajból készítik. Szakácsként megjegyezném, hogy ezt az ételt borjú karajból kell készíteni, fokhagymás tejben kell áztatni a húst. A burgonyasaláta ránézésre főtt burgonya összekeverve burgonya pürével lehetett egy üveg „csészében”.
Én egy Kacsás-vargányás papfojtótészta pecorinoforgácsokkal nevű ételt rendeltem. A tányér egy tésztás tányér volt, melegen kaptam meg a tányért is ahogy azt kell. Ez az étel egy paradicsomos, gombás tészta étel, mutatóba kapott kevés húst. Három fő íznek kellet volna dominálnia, 1 kacsa hús, 2 gomba, 3 paradicsom. Az ételben volt paradicsom szósz, aszalt paradicsom és koktél paradicsom. Volt még rajta valami csíra a tetején ami eléggé felesleges volt, mert íz világban nem illik az ételhez. Sajt az volt ami le volt írva. Továbbá kételkedek abban, hogy a leírt kacsa az kacsa volt, mivel az intenzív paradicsomos íz dominált az egész ételben.
Az asztal billegett, elég zavaró volt. Plusz a terasz mellet volt egy kisebb rendezvény, 10-15 fős lehetett. Már a megérkezésük eléggé hangos volt. Részt vettem jó pár rendezvényen , nem jó összeereszteni a rendezvényes vendégeket az a la carte-os vendégekkel mert valaki valakit mindig zavarni fog.
(Erről jut eszembe, amikor a Rubinban dolgoztam az ottani rendezvény teremben, ami egy mélygarázs volt kb. 1000 fős 2 esküvőt vettek fel egyszerre amit egy paravánnal választottak el. Az egyik esküvő egy magyar páré volt, a másiké pedig egy cigány páré, lehet találgatni, hogy volt-e balhé vagy sem.)
Összességében az én szemszögemből: Sznob hely, nyomasztó hangulattal, túltolt ételekkel és árakkal.
- Szépen és feleslegesen túlerőltetett tálalt ételekkel. (Szomszéd asztalnál egy olajsütő (nem, nem az olajat süti meg gyk. fritőz) kosárban tálalt hasáb burgonya (én nem adnám ki a vendégnek), ki is vihetnék az asztalhoz az olajsütőt, nincs elég tányér erre a célra?). Ez az olajsütős példa mutatja, hogy mennyire elkorcsosult ez a szakma is. Mi lesz a következő, papírkosárban basszák eléd a hasábot mint egy gyorsétteremben?
- Üveg köcsögben vagy miben tálat „bécsi burgonyasaláta”. 3/5 ( ebből 2 a környezet 1 az étterem)
(Kedves GastroKiller kollégám azt mondta, hogy adja plusz egy pontot azért mert a kikért sör és az ásványvíz hideg volt. Erre annyit mondtam, hogy nem adok evidens dolgokra pontot.)
Személy szerint nem ajánlom, én nem éreztem magamat ezen a helyen.
Gastro killer szemszögéből:
Nna igen,… Ez a hely tipikusan egy erőltetetten trendinek álcázott, műanyag lazaságot mutató, de valójában semmi különöset fel nem mutató étterem, sőt…
A belépéskor egy háttal álló és a szerviz asztalon dolgozó válla feletti köszönéssel fogadó „kollégával” találkozhattunk.
Minekután észlelte, hogy még 10 másodperc múlva sem mozdultunk el a bejárat előteréből, megfordult, és egy nem őszinte mosollyal az arcán megtudakolta miben segíthet.
Ekkor közöltem vele, ketten vagyunk, és étkezni szeretnénk…
Válaszul belebökött a levegőbe, és közölte, a terasz irányában találjuk a teremfőnököt aki majd eligazít.
Mi a fene, itt van chef de rang?
(ejtsd: sef dö ran, A francia brigádrendszerben a vezető pincér neve. A saját placcán ültetehet, felel a terület előkészítő munkálataiért, felveszi az ételrendelést, elkészíti a számlát és fizetteti a vendégeket. Szükség szerint a vendég asztalánál különböző műveleteket -szervírozás, darabolás, ételkészítés - végez.) Emmá valami, lehet hogy ez a hely egy jól szervezett, valóban élményszámba menő étterem?
Ahogy a terasz irányában haladtunk velünk szemben megjelent egy nyári vászonbakancsos,farmer nadrágos, kockás mintájú inget viselő körszakállas férfi.
Vele is közöltük az igényünket, miszerint étkeznénk, és ketten vagyunk.
Egy kétszemélyes asztalhoz kísért, majd távozott.
Kisvártatva megjelent egy másik kolléga, és „étlapokat” helyezett az asztalra.
Hát apám!! Egy régi típusú vágódeszkára emlékeztető, fanyelű mángorlólapba oltott valamire erősített laminált lapokból álló „étlapot” kaptunk!! Hát ez meg má miez? Trendi fa*ág az biztos. ( Az étlap így szinte kezelhetetlen, a gyűrűs kialakítás miatt nehezen kezelhető, így egyáltalán nem praktikus. Miközben forgattam egy lapja ki is csúszott a gyűrűn keresztül) Nna mindegy…Az asztal erősen billegett, és nem volt rajta elhelyezve invertár sem. (Invertár: A teríték állandó kellékeinek: a só- és borsszórónak, a fogvájótartónak, és a virágvázának jelölésére használt kifejezés.)Apropó asztal: az asztal lapja nekem kicsit magasan volt, (Az asztal lapja és a szék ülőfelülete között 30-32 cm távolság az ideális, szerncsétlen gyerek például vajon hogy étkezik?)
Akkor rendeljünk!
A rendelt alkoholmentes italok rendben hűtöttek, a felszolgálás gyors volt és lényegre törő.
A szükséges váltások rendben megérkeztek, de jó úristen milyen formában!? Szerintem Ikeás fautánzatú fekete műanyag kosárban, egymásra hányva, a szalvéták összegyűrve, és…áh na mindegy.
Az étlapon szereplő ételek közül a VakVarjú Schnitzel snidlinges bécsi burgonyasalátával nevű kreáció mellett döntöttem.
Hát kérem, ez ambivalens érzéseket keltett bennem. A szervízhez használt tányérok kialakításában ismét az erőltettet trendi design-t idézte fel, ovális formájú, szerviz közben nehezen kezelhető de egyebekben nem kis súlyú tányérok képében.
Néztem, ahogy a kollégák többnyire lépcsőfogásos technikával igyekeztek szervízelni, és megsajnáltam picit őket…
És a tálalás! Kritikán aluli formáció, egy tányérra dobott panírozott hússzelet mellett egy szintén szerintem ikeás üvegtégelyben tálalt „bécsi burgonyasaláta”. Az üveg tégely átmérője talán 5-6 centis lehetett, a fala magas. Az egyébként jól megválasztott, és igényes kialakítású evőeszközökkel ( jó pont, valaki végre legalább ezen a területen az igényesség mezejére tévedt..) melyeknek nyele, így a villa ága is elég hosszú volt, kikotorászni a salátát egy kenőcstégelyből…hát kérem ez az igazi challenge..( A mellettünk, mögöttünk elhelyezkedő idősebb pár hölgytagjának nem is sikerült, inkább csendes beletörődéssel elkezdte a húst fogyasztani..)
Nos a Shnitzel az nálam borjút feltételez, ami lehet dió, frikandó, felsál, vagy jól előkészített lapocka is 3-4 milliméter vastagságúra klopfolva, zsemlemorzsában panírozva. Amennyiben sertésből készül úgy egyébként a megnevezése „Wiener schnitzel vom Schwein.
Azonban, ha szárnyasból készülne úgy semmi köze a schnitzel kifejezéshez.(Jó-jó tudom én, hogy maga a szó etimológiai szempontból darab-ot szeletet jelent, de a gasztronómia területén az elsődleges jelentése mégiscsak az, amit fentebb leírtam..)
Szóval amit kaptam az szerintem nem volt életében négy lábú állat, szerintem az valamilyen szárnyasból készülhetett. De ez még hagyján, viszont a meglepetés akkor ért, amikor középen kettévágtam, illetve szerettem volna.. mert a a hús a panír alatt kettéesett.. Hát igen, ezt két szelet egybe dolgozásával készíthették…Na mindegy ezen is lendüljünk túl, a lényeg az íz hatás. Az „első szelet” rendben is volt, ám a második, nos hogyan is fogalmazzak,…szóval már nem volt valami friss..( Kissé szaga volt na..)
Természetesen nem fogyasztottam el, úgy gondoltam nem kockáztatok. Szólni sem szóltam semmit, csak gasztroparaszt kollégámnak jeleztem, ezzel valami nem stimmel.
A Bécsi burgonya saláta, eredeti receptje szerint a burgonyát héjában megfőzzük és még melegen hámozzuk meg, majd felkarikázzuk. Felszeleteljük a lilahagymát és megszórjuk snidlinggel. Az ecetet az olajjal és a mustárral összekeverjük, majd sóval, borssal fűszerezzük és kevés cukorral édesítjük. Ehhez adjuk hozzá a meleg húsleves alapot. Az elkészült keveréket ráöntjük a krumplira, jól összekeverjük, majd negyed órát állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek. A tetejére apróra vágott petrezselymet szórunk és melegen tálaljuk.
Na ez nem az volt. Tégelyben tálalt, lilahagyma nélküli, ám a kelleténél kissé savanyúbb az említett dresszing nélküli, de azért fogyasztható, hideg salátává vedlett.
Az étel elfogyastását követően egy koffeimentes kávéval akartam a sort zárni, de sajnos ez nem sikerült, mert az elém helyezett kávé bizony egy erős normál presszóra sikeredett. ( Szerintem ez elég nagy hiba, de figyelembe véve a fentebb leírtakat, ezen már meg sem lepődtem.) A számlázáskor fizetett összeg a nyújtott és igénybevett szolgáltatások fényében valahogy nem tűnt megfelelőnek, saját véleményem szerint ezen a helyen a trendi dizájnt kell megfizetniük az oda látogatóknak.
Ár/érték arányban kissé drága.
Nos az összegzés:
A design erőltetten „trendy” nek látszani akaró, de a célszerű eleganciát nélkülöző. 2/5
( étlap design, váltások elhelyezése kosarakban, stb..)
A választék érdekes és kielégítő. 3/5
( nem túl széles spektrumú de van miből választani, gondolkodni.)
A vendég elhelyezés körülményei nem átgondoltak 3/5
(billegő és magas asztal, megfelelő árnyékolás nélküli terasz)
Személyzet viselkedése szakmai felkészültsége, hagy némi kívánnivalót de átlagos 3/5
( A szomszéd asztalhoz kikerült ugyan az étel, de a megfelelő számú váltások nem, illetve az invertár hiánya)
A felszolgált ételek minősége, az átlagosnál rosszabb kategóriába esik 2/5
(Schnitzel állapota, saláta össz ízhatása és állaga)
Számlázás és ár/érték arány 2/5
( Erőltetetten laza, tartalom nélküli, viszonylag drágán)
Szóval 15/30
Ajánlás: 50%-ban
