2019.06.03 Akácos Vendéglő.

Gastro Paraszt szemszögéből:

Épp a környéken jártunk, éhesek voltunk. Gyorsan telefonon megkerestem a legközelebbi vendéglátó ipari egységet .

Vendéglőnek elnevezett vendéglő, se nem több se nem kevesebb azt a szintet hozta nem is rosszul. Teraszon foglaltunk helyet. Műanyag kerti szék, műanyag kerti asztal, műanyag "abrosz".
Megérkezésünkkor egy idősebb asszony kidugta a fejét a (gondolom) konyha ablakon és megkérdezte, hogy mit szeretnénk. Csók enni. Ok. 

Jött a pincér, nem felszolgáló mert a felszolgáló nem egy több helyen lyukas pólóban, néhol meg varrva állít a vendégek elé.
Öltözéket leszámítva a felszolgálásban nem volt kifogás, tisztelettudó és közlékeny volt az úr.

Italt rendeltünk, sör szóda, cola, stb.
Rendeltem egy erőlevest májgombóccal. Az alap lé tökéletes volt, megbeszéltük, hogy ez húsból vagy csontból készült, nem leves kockából. Azonban volt egy kis gond, a "májgombóc". A májgombóc ízre tökéletes volt, állagra inkább szétázott híg fos, tudjátok amikor beleszarik a gyerek a medencébe és a kaka darabok, cafatok beúsznak az arcod elé. Kb. 10 perc volt amíg megkaptuk.
Étlapot áttanulmányozva én kiválasztottam egy Erdélyi fatányéros nevezetű ételt, 2800ft-ért.
Kérdésemre, hogy mi van rajta elmondta: cigány pecsenye, roston sült csirke, csevapcsicsa, sült burgonya (nem hasáb), csalamádé, mustár, zöldségek. Kb. 15-20 perc volt amíg megkaptuk.

Nézzük sorban: 
-cigány pecsenye, úgy volt elkészítve ahogy azt kell. Előre pácolt TARJA (nem karaj ahogy azt a legtöbb nyomorult hozzánemértő segg csinálja), kisütve. Szaftos volt, jó volt a hús íze. Itt volt egy kis baki, a fokhagyma mennyiségét soknak ítéltem meg de ehető kategória. A tetején kakastaréj szalonna, meg volt szórva kis piros paprikával. 
-Roston csirke, semmi extra.
-"Csevapcsicsa". Nem értettem, hogy az Erdélyi fatányéroson mit keres a csevapcsicsa? Mivel hogy ez az étel szláv, leginkább délszláv étel. Kard formájú nyársra rátapasztott vagy nyársra ráhúzott többféle vágóállat darált húsából készült keverék. 
Tehát csevapcsicsa. Ettem én már házi csevapcsicsa-t, Boszniában étteremben. Amit ma kaptam az egy sima darált hús rúdba formázva és megsütve. Névre talán passzol , ízre nem.
-Köret, finom volt, ennek kéne az elvárható minimunka lenni egy sült burgonya köretnek lennie. Cikkekre vágott burgonya, valószínűleg megfőzve és utólag kisütve.

Meg kell valljam a cigánypecsenye pozitív csalódás volt számomra mert ma Magyarországon az átlag idióta nem tarjából készíti. Sajnos ma már az számít pozitív csalódásnak ha egy ételt úgy készítenek el ahogy azt el kell készíteni.

Desszert:
Túrós palacsinta áfonya lekvárral. 
Tipikus vendéglős szutyok, tejfölben áztatott túró, citrom héj nem volt benne sem vaníliás cukor. Értem én hogy olcsóbb tejföl mint a túr de nem egy savanyú híg fost szeretnék megenni hanem egy TÚRÓS palacsintát.
Még mellé fújtak egy kis tejszínhabot persze flakonos hulladékból ami tejet sose látott. Ha nincs tejszínre pénz akkor inkább ne. Ezt a valamit el lehetne nevezni cukrozott tejfölös palacsintának ami kapott mutatóba egy kis túrót.
Ja még egy dolog a végére. 2019, 21. század, nem lehet fizetni kártyával csak kp-val. GJ. Igen, kb. 10000ft havonta bérelni egy készüléket, ami mellé jár a teljes körű szerviz.

3/5 Összegzés. Ez a hely egy vendéglő nem is mutat magáról mást. Az ilyen esetben másképpen pontozok mert nem várok sokat a helytől. Amit kaptam az egy picit több volt amire számítottam a cigány pecsenye miatt.

Gastro killer meglátása szerint:

Igen kérem, ez az aminek mutatja magát. Nem akar harsányan stílusos lenni, nem akar többnek látszani mint ami. Maga az étterem illetve kisvendéglő már hosszú múltra tekint vissza, ebben az épületben már több mint száz éve a gasztronómia nevű foglalkozást űzik „versenyszerűen”.

A terasz ahol helyet foglaltunk rendkívül egyszerű, műanyag piros kockás viaszkos vászonnal fedett asztalok sora, mindenfajta divatos hóbelevanc nélkül. Egyszerű műanyag székek, egyszerű de családias kisvendéglői feeling-el.

Egy külön érdekesség, hogy belépésünkkor egy középkorú hölgy, konyhai ruhában a teraszra nyíló ablakok egyikéből köszönt ránk, majd miután informáltuk, kisvártatva előkerült egy 55-60 év körüli utcai ruhában lévő „kolléga”, aki segített minket az elhelyezkedésben.

Szokásos italrendelés következett a részemről elmaradhatatlan koffein mentes kávéval kiegészítve, és itt már- habár az italok gyorsan megérkeztek- volt némi problémánk.

Az üzletben ugyanis ebben a nyári melegben nem hogy csapolt sör nem volt, hanem mindössze egyetlen típusú üveges sör volt kapható….Mondjuk ezen túlmenően az italok példátlanul gyorsan és megfelelő hőmérsékleten érkeztek meg, továbbá a közreműködő úr igen szívélyesen és lendületesen dolgozott velünk.

Az ételrendelést mindketten húslevessel kezdtük, májgombóc betéttel.

A leves meglepően jó minőségű volt, de sajnos a májgombóc kissé gyenge állagúra sikerült, a forró levesben „atomjaira hullott”.

(Közbevetőleg jegyezném meg, hogy szerviz tekintetében rendkívül meg voltunk elégedve, a váltások rendezetten, az ételsornak megfelelően, és nagyon gyorsan érkeztek meg,sőt kaptunk asztali patikával kiegészített invertárat is.)

Nekem nagy gyengém a májjal töltött sertésborda, úgyhogy a folytatásban ezt rendeltem. Hát kérem, az nagyon rendben volt. A máj nem volt előkészítetlen, a hús jól át volt sütve, viszont hogy valami negatívumot is hozzáfűzzek: szerintem a hús nem sertés volt és valahogy az egész kicsit fűszertelennek tűnt. Ennek ellenére elég jól sikerült, olyannyira, hogy a vegyes köret részeként tálalt hasáb burgonyát is megettem, pedig nem nagyon szeretem.

( Kedves barátom és kollégám ezen közben az általa rendelt Erdélyi fatányéros-ban talált egy kis darabot a valószínűleg a nem túl alaposan kitakarított fritőz melegítő szálaira tapadt és feketére sült hordalékából..)

Rárendeltem közben egy ecetes almapaprikát, és az viszont teljesen hibátlan volt. Nem túl csípős, de kellően erősen karakteres, savanyú, de nem észtvesztően, roppanós de mégis könnyen vágható. Na ez igen.

Az ételsort desszerttel zártuk, jómagam a tradicionális mákos gubát rendeltem, hát azzal megint volt egy kis bajom. ( Az eredeti mákos guba - még nagyanyáink idejében - élesztős tésztával készült. A megkelt tésztából ujjnyi vastag rudakat kell formázni, ezt darabokra vágni, de vannak, akik egyben megsütik a rudakat, mézzel édesítik, és ezután szórják meg mákkal. Egyébként Mákos gubónak vagy bobajkának is hívják a gubát, de rajtunk kívül nem fogyasztják túl sokan. Németországban Mohnpilen, Lengyelországban makówki néven találkozhatunk vele.)

A mai elterjedt technológia alapja azonban a kifli, így meg sem lepődtem amikor valóban azzal készült desszertet tálaltak elém. Az egész mákos guba nyakon volt öntve vanília mártással, és nagyon meglepett, hogy maga a mártás valóban főzött vanília mártás volt, nem pedig a hazai „gasztronómiai gyakorlatnak” megfelelően vaníliás hidegen keverhető pudingpor alapú zagyvalék.

A számlarendezés pontos és gyors volt, de hátrányként jelzem, hogy az üzletben kártyával nem lehet fizetni, csak készpénzzel.

Összeségében tehát:

A design a besorolásnak megfelelő allűrmentes, és bár egyszerű vonalvezetésű de elfogadható színvonalú.                                                                                                                                                       3/5

(kockás műanyag abrosz, régi szerviz eszközök, kissé sivár dísztelen kialakítás)

A választék alapvetően a magyaros konyha gerincére tervezett, tehát nem túl széles spektrumú, viszont mélységeiben kielégítő, de nélkülözi a könnyebb ételeket és mindenfajta modernitást.                         3/5

(Nincs a kor szellemének megfelelő választék, viszont ha jól akarsz lakni, és nem törődsz a kalóriákkal és szereted az igazi magyaros ízeket-akkor jó helyen vagy.)

A vendég elhelyezés kissé puritán, de ha figyelembe vesszük az üzlet szakjellegét, annyira nem rossz.                                                                                                                                                                                  3/5

( Nincs kriksz-kraksz, csak kényelmes régi bútorzat, és a fejed felett egy átlátszó műanyag tető.)

A személyzet viselkedése igyekvő, de szakmailag kevéssé értékelhető, azonban utalva itt is az üzlet jellegére az elvárhatónál kicsit jobb.                                                                                                          3/5

( Mondjuk a ruházat tekintetében lenne min változtatni, a megstoppolt utcai ing viselete egy felszolgálónál még az ebben az osztályba sorolt üzletekben is túlzás.)

A felszolgált ételek minősége, az ezen a helyen elvárhatónál kicsit jobb kategóriába esik.                4/5

( Nagyjából az aminek látod, az viszont kisebb hibáktól eltekintve rendben van.)

Számlázás és ár/érték arány                                                                                                                        3/5

( Tradicionális, hagyományos elfogadható ételek és szolgáltatás, egy nagyon minimális értékkel a közép árak környékén, viszont kártyás fizetés nincs.)

19/30

Ajánlás 63%-ban