Gastro Paraszt bemutatkozás:
GastroParaszt vagyok, 37 éves szakács iskolát végzett leginkább otthon főző ember . Nem dolgozok a szakmában, mert Magyarországon a vendéglátó szakma lesüllyedt a „kifőzde/csárda/kisvendéglő” szintre.
Kb. 2000-től dolgoztam 2002-ig a Rubin Hotel konyháján, mint szakács . Tovább dolgoztam Balatonon is szezonális jelleggel, 9 napot. Hozzá kell tennem, nincs sok éves munka tapasztalatom ,mint másoknak akik már hosszú évek óta benne vannak , vagy voltak a szakmában de ez a kb. 2 év + a balatoni néhány nap maradandó nyomott hagyott bennem.
A cél amiért kedves kollégámmal GastriKiller-el létre hoztuk ezt a blogot az a mai vendéglátós helyzet kritikus szemmel történő vizsgálata, pozitív vagy negatív szemszögből. Vendégként és alkalmazottként is fogunk írni az élményeinkről. Én szakács szemszögből fogom elsősorban megközelíteni mert szakács volnék, de van némi fogalmam a felszolgálásról is.
Néha kis visszaemlékezéssel a régi munkahelyeinkről, tapasztalatainkról, nem biztos, hogy időrendi sorrendben fog történni. Ahogy jön.
Mindketten a saját stílusunkban fogunk írni a tapasztalatainkról.
Fontos kiemelni, hogy a leírtak saját szubjektív tapasztalatainkat tükrözik.
Gastro Killer bemutatkozás:
Háát…nem is tudom hol kezdjem.
Gastro killer vagyok, aki a mai „vendéglátós” viszonyok között próbál némi múltat (értsd szakmai hagyományokat és értékeket, tudást) átmenteni a jelenkor sivár és dillettáns jelenébe.
Néhány szóval magamról:
Harminchat éve űzöm a szakmát, szakmai hátteremet tekintve az alapokat az Ecseri úti Vendéglátó ipari Szakmunkásképző iskolában szereztem, felszolgálóként, majd ugyanitt végeztem el a szakmai érettségit, továbbá itt szereztem meg a vendéglátó ipari szak technikus végzettségemet is.
Ezt követően a Vendéglátó ipar Főiskola következett, ahol sikerült szak üzemgazdásszá válnom.
Az évtizedek alatt igyekeztem elsajátítani minden olyan ismeretet, melyek a szakma változásával szükségessé váltak. Így van némi fogalmam a sommelier tevékenységről, a bártender munkáról, a barista tevékenységről . ( Bár az igazi nagy szerelem számomra a felszolgálás- mint gyakorlati mindennapos munka- maradt..)
Azt hiszem a szakmám szinte minden szintjén jártam már, így voltam a csepeli mahart kikötő strici kocsmájának pultosa, és dolgoztam a parlamenti protokoll szerviz keretei között.
Dolgoztam Budapest szinte összes nagy szállodájában, és „toltam a lecsót” a pesterzsébeti Csili étterem lepattant csorba eszközeivel.
Szakmai szinten beszélek németül, angolul, és egy kicsit olaszul, dolgoztam a bécsi Mátyás pincében, és a Budapest-Bécs-Budapest között közlekedő Wiener Walzer nemzetközi gyorsvonaton is.
Éveket dolgoztam a földközi tengeren lévő szigetek egyikén Corsikán, és hosszú ideig volt szerencsém dolgozni német nyelvterületen Ausztriában és német országban.
Ennek okán ismerem a nemzetközi és hazai szerviz rendeket, a nemzetközi és hazai étkezési szokásokat, van bor és konyhatechnológiai ismeretem.
Hát talán ennyit rólam.
Hogy miért is kezdem barátommal és kollégámmal lejegyezni mindazt amit tapasztalunk?
Mert a jelenlegi helyzet több mint felháborító. A miértre a bejegyzésekben keresd a választ kedves olvasó.
A bejegyzéseket igyekszem nem szakmai szempontból megtenni (ha sikerül) és minden esetben saját véleményemet/véleményünket fogja tükrözni.
Tiszteletben fogjuk tartani mások eltérő véleményét, kérlek mielőtt vitatkozol próbálj te is ebből az aspektusból hozzászólni a lejegyzett tartalmakhoz.
