Kicsit mesélnék milyen is volt a Rubin apartman hotelban az élet.

Amikor oda kerültem volt egy nagyon segítőkész, nagyon képzett és nagyon jó fej főszakács, sajnos a nevére már nem emlékszem. Őt kirúgták.

Aztán a helyettese került a helyébe, egy alkoholista gyökér. Rendszeresen be volt baszva, szakmához annyira értett, hogy inkább nem hagytuk főzni. De cserébe igen fillérbaszó és kicsinyes volt, hozzta a magyar átlagot.

Jó darabig reggeliztetős voltam. 30-60 tojásból rántotta, legérdekesebb az volt amikor erre a célra tojás levet vettek, 2L-es dobozos tojás, úgy képzeljétek el mint a tejes dobozt. Igazán gusztusos volt.
Főtt virsli, felvágottas tálak, sajttálak, ilyen átlag szállodai reggeli. Persze ment a spórolás.

"Kévé" főzés: A konyhán volt 2 filteres kávéfőző, azzal főztük az "ingyen" kávét a bociba reggelre. Bocinak hívtuk a melegen tartót amibe bele öntöttük a lefőtt kávét, a vendég kis csapon tudta adagolni magának a kávét, teát.
Ezzel nincs is gond, a gond azzal volt, hogy négyszer főztek le egy filtert. Vagyis egy filterbe bele tették a kávét, amit négyszer főztek le. És amikor rám került a sor ezt várták tőlem is. Ebből volt vita is mert nem voltam hajlandó lefőzni nemhogy négyszer de még kétszer sem. Igazi nyomorult fillérbaszó söpredék.

A "100%-os" narancs és grépfrút gyümölcslevek azok konzervek voltak. Igen fém konzervben érkeztek a sűrítmények. Amit felbontás után vízzel kellet felhígítani mint a szörpöt. És ezt adták el 100%-osnak.

Nézzük a kollégákat.
Fehér mosogató: átlag öregasszony teszi a dolgát.
Fekete mosogató: na itt volt egy kis gond. A srác gyp.-s volt, nem minősítésként írom hanem tényleg. A gond az, hogy nem értett meg alapvető dolgokat. Pl. azt, hogy ne lopja el a kollégák cipőjét az öltözőből. Vagy azt, hogy ne egye meg a moslékot, mert rendszeresen megette a visszajövő ételt. Egyik legundorítóbb látvány az volt amikor láttam, hogy a srác a svájci tányérra (32cm-es tányér) kaparja össze azokat a kajákat amik visszajöttek (pl. félig megcsócsált csirkecomb, fél hasábburgonya, kis rizs, fél karaj, stb.), szépen púposra felhalmozta a már megrágott kajákat és még a tetejére rakott egy fél adag somlóit, és tele nyomta tejszínhabbal. Aztán megette. Ennek az embernek rendszeresen valami sárga geci folyt a füléből végig a nyakára és száradt rá. Guszta mi? Nem.

Személyzetis szakácsnő: Már az is fura volt, hogy szakácsnő. Nem szeretek nőkkel együtt dolgozni, sok a felesleges hiszti. Vele csak annyi volt a gond, hogy nem tudott főzni. De amit elbaszott azt bizony rendesen csinálta. Ő készítette el a személyzeti ebédet és a büfébe és ő készítette a szendvicseket. Volt pár érdekes húzása, egyet leírnék. Magyaros burgonya főzeléket kellet főznie a személyzetibe, minden rendeben volt, egy dolog hibádzott, nem rakott piros paprikát a habarásba.
Aztán amikor a főnök e miatt kérdőre vonta sértődés és hiszti meg csapkodás lett a válasz. Na ezért nem szeretek nőkkel dolgozni, elsősorban érzelmi alapon reagálnak mindenre. Nem lehet úgy mondani nekik semmit, hogy ne váltson ki valamilyen látványos érzelmi reakciót.

Hidegtálas boszorkány: Minden nap reggel jött, együtt kezdtünk, hangja a 100 évnyi sophi edéztől kissé karcos. Az az igazi szociból ott ragadt vén szar. Mindenkibe bele köt, mindenkinél mindent jobban tud, a 8 általánosával. Mindenkit leugat, hogy milyen rossz szakember. Főnöknek persze csontig benyal minden nap, aztán a háta mögött meg őt is mocskolja.

Kézi lány: Hidegtálas boszorkány fiatalabb vékonyabb kiszerelésben. Ultrahangnak neveztük el mert olyan élesen visított mindig (ez volt nála a beszéd), hogy rendszeresen kértük, hogy maradjon csöndben. Alacsony termete miatt kisebbségi komplexusa volt, és ezzel az ostoba rikácsolással próbálta felhívni magára a figyelmet. 

Minden műszakban volt 2 szakács, tették a dolgukat (próbálták). 

Egyenlőre ennyi...

Gastro Paraszt